Van egy folyó.
Sehonnan se ered, sehova se folyik.
Az egyik partján egy férfi áll, a másikon egy nő. Egymást nézve elválasztják őket a hömpölygő hullámok, melyek a partot nyaldossák. Hordalékát viszi magával, meg nem élt álmokat, vágyakat, szívsebezte fájdalmakat. Hajókat tört össze és hajók szántották felszínét.
Ez a folyó a múlt sebeidnek, fájó emlékeidnek őrzője.
A nő és férfi állnak. Várnak, hogy ki az, aki először száll alá önmaga poklába.
Ki teszi meg az első lépést saját lelke folyójába.
Ez egy erőpróba.
Bátorságpróba.
Aztán valaki mozdul, talán úszni se tud, de bízik, hogy legyőzve önmagát, legyőzve a múltat, ketté nyílik előtte a víz, ahogy hajdanán Mózes előtt.
De csak félútig tud elmenni, nem tud átmenni a túlsó partra. Várni tud a habokban állva, de csak a folyó felénél.
Nem teheted meg a lépést a másik helyett! Nem mehetsz érte át a túlsó partra, neki kell megtenni az utat a saját víztükrét megtörve.
És mi van, ha nem jön?
Akkor fájó szívvel, ints neki búcsút, de tudd, hogy te már készen állsz.
Bár száz kagyló sebezte lábad, törted össze és törtek össze az igaznak hitt gyöngyök, de te hittél, szerettél, bátor voltál.
Készen állsz térdig gázolni önmagadban!
És egy nap mikor felragyog az ég, a folyó parton sétálva meglátod, aki vár!
Csak rád!
Senki másra!
A habokban állóknak
.
(Forrás:https://www.facebook.com/hetediksik)
.
(Forrás:https://www.facebook.com/hetediksik)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése