"Nagyi, fáradt vagyok. Annyira belefáradtam ebbe az életbe... "
"Fogd a fáradtságod gyermekem, és tekerd magad köré.
Mint egy takaró a hideg téli hónapokban.
A fáradtság azért jön, hogy fészket csinálj, hogy kényelmes ruhákat viselj, hogy meleg ölelésébe süllyedj. Meghívlak, hogy maradj magadban.
Erő nélkül, gondolatok nélkül, tettek nélkül. Mint a hó, mely mindent beborít, hogy megpuhítsa a világot, hogy tompa legyen, hogy megvédje a zajtól. Fogadd el fáradtságod pelyheit, és hagyd, hogy teljesen beborítsanak. "
"Meghalhatnék alatta eltemetve... "
"Helyette újjászületsz. Mint a mag a földben. Ne állj ellen fáradtságodnak, ne utasítsd el ezer tettel, ezer szándékkal, ezer bűntudattal. Csak meg akar fogni a kezed és elvezetni, hogy elsüllyedj az ürességbe. Pont ott, ahol minden belső erő forrása rejlik. Ellenállással tanítottak meg minket erősnek lenni. De az igazi hősök a megadásban bukkannak fel. "
"Félek, nagymama. Mi van, ha a fáradtság megsemmisít engem? "
"Gyermekem, nem a fáradtságtól félsz, hanem attól, hogy elveszted az irányítást önmagad felett. Eljött az idő, hogy odaadd magad az életnek. És vele együtt generálni a legcsodálatosabb gyerekeket: a lelked gyümölcseit! "
Szerző: Elena Bernabè
(Forrás: Internet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése