Táncolj az élettel, s az Élet is táncol veled....

 

Táncolj az élettel, s az Élet is táncol veled!
Ne merülj el az Élet viharaiban, hiszen nem azért jöttél ide, hogy elmerülj benne,- hanem azért, hogy végigtáncold az életed, s örömöt, fényt hoz az emberek életébe!
Ezzel a tudással, ezzel a belső bölcsességgel éld az életed!
A lábad mindig csak éppen érintse a Földet, de ne vegyél lakhelyet benne, ne kötözd meg magad, mert az nem a te életed!
Táncolj végig az életeden, küldj csillámport mindenki szívébe, s mikor eljött az idő, hogy átlépj a Fényhazába, hagyd könnyedén magad mögött a testedet!
Óvatosan járj addig is, ne merülj el a földi lét fájdalmában!
Ragyogj! 
Mindig csak ragyogj, s áldd az életed!


Ne merülj el az Élet viharaiban, fájdalomtengerében!
Lásd meg mindenben a szépet és a jót!
Az emberek olyanok amilyenek, telve vannak keserűséggel, fájdalmakkal, mert elmerülnek az emberi lét sűrűjében.
Ne alkoss velük ebben közösséget, te csak járd a saját utadat, a saját életedet!
A Nagy Szellem ha szólít, úgyis menned kell.
S akkor nem mindegy, hogy ezt hogyan teszed meg.
Ólomsúlyokat cipelve magadon, melynek lehúznak és sárba ragasztanak, ahol ragadós, nyálkás sötét van,- ahol nincs élő fény, csak szenvedés van. Mert a földi lét során szenvedő lélek sora, ott is szenvedés lesz.
A ragyogással, a lét örömével megváltod magad, fénnyé válsz, és ha eljött az idő, a tested fénnyé nemesedik át.
Hát tanuld meg, hogy lábad alig érintse a földet, ahogy jársz rajta.
Boldog légy, kacagj,- az légy aki eredendően vagy,- egy örök fiatal, sugárzó lény.
Hozz továbbra is fényt az emberek szívébe és fogadd el magad olyannak amilyen és annak aki vagy!
Ez a boldog lét feltétele!

Mosolyogj!
S ez a mosoly legyen egész nap az arcodon!
S ha elszomorodsz, akkor is mosolyogj!
Mosolyogd meg magad, hogy újra , a rögzültségeidbe estél vissza, abba amit a társadalom, a szüleid tanítottak, hogy komoly légy, és ezzel a komolysággal járj végig és éld az életed. De te tudod jól, hogy ez nem te magad vagy!
Az igazi tenmagad vidám, boldog, bizakodó, várakozással van telve az Élet iránt.
Senkiért ne add fel ezt a részedet, sőt kérlek, csakis ez ragyogjon benned! S ne érdekeljen, hogy ki tudja és ki nem tudja elhordozni ezt a minőséget.
Ha bánat, s fájdalom ér,- mosolyogj!
Emlékezz rá mindig, hogy ez nem az igazi lét, ez nem te forrásod, itt csak megtanultál élni,- de eddig csak szigort, a fájdalmat, a kétségeket, a nehézség túlélését, a felelőségteljes életet tanították meg neked, mellyel meghasonultál az igazi Énedet illetően!
Ez egy rossz beidegződés!
Merd vállalni azt aki vagy! Azt aki benned él, akiben ott van a boldogság forrása.
Ne tartsd vissza magad és ne akarj viselkedni senki előtt, mindig és mindekor csakis Önmagad légy! Hisz Önmagaddal maradsz, Önmagad útitársa leszel ha a Fénybe lépsz.
(Fehér Toll, az indián tudó asszony adta át nekem szellemi úton.)

Belső Hang által lejegyeztem: Szokolai-Lendvai Katalin