„ Így tekinthetünk a Pap/nőre: mély belső elköteleződésből követi az ösvényt, magasra emeli a lámpát, tartja a tükröt, medencéje a csendnek, lefordítja az istenit, csatornája az energia áramlásának, utazik az áramlással, megszenteli a holdat, megnyitja a misztériumok kapuját, a szépség jelenléte, a szimbólumok ismerője, az orákulum szája, a pillanat edénye, tartja a lángot, őrzi a kelyhet, vigyázza a szentséget, katalizálja az összefüggéseket, harmóniát teremt, összekapcsol a fénnyel, ünnepli a hangot, leírja a kimondhatatlant, együttrezgő bizalmas, a kulcsok őre, az álmok megfejtője, az emlékezet szolgálója, a Szent Nőiség… A Papnő archetípusára úgy tekinthetünk, mint a Kulcsok és Misztériumok Őrére. Ő a csend, a nyugalom és a koncentrált jelenlét női archetípusa…. Ő az, aki létrehozza és fenntartja a Templom szent terét. Legyen ez a Templom a saját teste, otthona, munkahelye vagy bármely más tér, melyet megszentel az Istennő jelenlétével. Elköteleződésének fókuszát megtartva a Papnő maga válik a Templom középpontjában égő élő lánggá. … Megtestesülése a szeretet, erő és bölcsesség örök áramlásának.” (Ariel Spilsbury Hawaii Papnő-Veres Kriszta fordítása; kép: Autumn Skye Art)
/Átvéve: Az Ősanya/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése