Szent Asszonyok

 

Ősi titok tudó asszonyok ülnek a tűz körül, s emlékeznek.
Emlékeznek arra a minőségükre, mikor még a Természet Asszonyával egységet alkottak.
A létezésben betöltött szerepük nem csupán a földi létre korlátozódott le.
Egy olyan esszenciát hordoztak magukban, mely életük minden egyes percében tudatában volt annak az isteni minőségnek aki testet öltött bennük.
Ez által egy olyan magasabb és szentebb, (megistenült) valóságba helyezkedtek, mely nem csupán az emberi lét értelmét látta, hanem annál jóval tovább mutatott.
Sejtjeikben érezték az Ősforrás jelenlétét. És a sejtjeik emlékeztek.
Előhívták magukból azt az ősi tudást, melyből eredeztették önmaguk létét.
Ez az ősi tudás minden egyes Nőben, Asszonyban, léte eredendő forrásából adódóan benne gyökeredzik. Mert létezik egy erő, egy isteni esszencia mely áthatja léted, eggyé válik veled, és ha te azonosulsz vele, akkor egy olyan tudás birtokában leszel, mely lehetővé teszi, hogy betekintést nyerj az Ősforrás mintázatába.
Az Ősforrás mintázatának betekintéséhez kevesen jutnak el, egy kiváltságos állapot ha valaki ide betekintést nyer. Ez a Forrás messze túlmutat az emberi létezés forrásán.
Egy olyan esszenciát jelenít meg, melyben a Világmindenség testesül meg.
A Világmindenség maga az élet, sejtek milliárdjai alkotják, mely életre hívták magát az életet. Minden rezgésből és kiáradásból áll.
Ez az isteni teremtés lényege.
Amikor Önmagadat teremted újjá, szintén a létezésed forrásához, gyökereidhez kapcsolódsz vissza, és eredendőséged okán egy olyan tartományba nyersz betekintést, mely az Ősforrásból eredezteti magát.
Titkok tudója, az ősi szent asszonyok ezt az erőt hívták elő magukból, ehhez az erőhöz csatlakoztak. Ez alkotta létezésük forrását, Önmaguk megvalósulását.
Ezáltal betekintést nyertek a létezés magasabb síkjaira. Gyógyító tudományukat, szakavatottságukat innen nyerték. Mert az ősbizalom szentsége szétáradt bennük, és ők emlékeztek.
A bennük életre kelt csoda által képesek voltak ezt az esszenciát magukon keresztül áramoltatni, és ezzel az erővel a mindennapjaikban olyan erőt nyilvánítottak meg, mely azonosságot alkotott a létezés anyai ősprincipiumával.
Azzal az erővel, aki a befogadást teljesíti ki magában, mert léte és eleme egy forrásból fakad, mely tápláló, befogadó, de egyben kiárasztja magát a létezésben.
Nos Nők, mi innen eredeztethetjük magunkat.
Az isteni esszencia magunkban való szétáradásához, azonosulnunk kell a Forrással, eredetünkkel, azzal az Erővel, aki megalkotott minket.
Ez a létezés csodája, mely isteni létbe emel.
Minden belőlünk árad szét és visszatér hozzánk, hisz egyek vagyunk, önazonosságot alkotunk a teremtéssel. Ebből az isteni esszenciából táplálkozunk. Ő létünk eleme.
Nélküle nem léteznénk, nem lenne jogunk az élethez, a földi megtestesüléshez.
Áldás!
Szokolai-Lendvai Katalin