Mi a Varázstündérek vagyunk. Elbújunk a virágok mögé s figyelünk téged, hogy van-e elég szeretet a szívedben, mert mi csak annak adjuk a varázslatot, aki képes megnyitni a szívét a csodára, s magába fogadja azt.
Szél fújja, eső permetezi, Nap melegíti át e tájat, s a Föld Tündérei szorgoskodnak, hogy ezerarcú szépség táruljon elétek.
A fátyol az, amely elválaszt minket, de aki a fátylon túlra képes látni, az a szívébe fogad minket.
Ragyogj! Ragyogd a fényedet a világba!
Tündöklésed életre kelti az alvókat!
Tündöklésed életre kelti az alvókat!
Csillámport szórj szét a kacagásoddal, érintéseddel nyisd meg a zárt szíveket!
Tündérvilág valós világ, ki belép rajta, megváltozik az élete!
TündérAsszony védelmezi, s álmaiban megjelenik.
Varázspálcát megsuhintja, jelet rajzol homlokodra,- de jól vigyázz, Tündér léted Fényt kíván!
A Fény útja, Tündérek Útja, ide a sötét be nem hatolhat.
Vedd elő a varázspálcát. Suhints egyet, kettőt, hármat,- s az ármány elillan.
Árgus szemmel nézi lényed, de hatalmát elvesztette feletted.
Jó Tündérek egyre többen vannak, ébresztik az alvókat.
Harmatcseppet rád cseppentem, ébredj fel az új hajnalra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése