Új Hajnal virrad ránk....

 

Az Élet maga a változás, ez örök törvény.
A változás ciklikusságát tekintve, vannak olyan időszakok amikor elmaradnak az eddig veled egy úton haladó társaid. Barátságok minősülnek át, zárulnak le végleg, már nincs mit érdemben mondanotok egymásnak.
Sokan akikkel eddig napi szinten kapcsolatba voltál, hirtelen búcsú nélkül átléptek az Égi Hazába.
Lehet, hogy azt érzed, nem értenek meg az emberek, nem egy nyelvet beszéltek, s ennek hatására inkább visszavonulsz, s kialakítasz egy olyan közeget, melyben lehet, hogy magányosnak érzed magad, de lelki békére, megnyugvásra találsz.
Sokan élik most ezt a folyamatot, mintha nem tartoznának sehová.
Elindultak sokan egy úton, együtt haladtak, s útközben kevesen maradtak. Valahogy magad sem tudod hogy, de elmaradtak tőled az emberek. A régi világodból már oly kevesen vannak azok, akik egy úton haladnak veled.
Van úgy, hogy nem tudod az irányt, mintha sűrű ködben lépkednél előre, de ézed, hogy fontos előre menned, haladnod kell.
A sűrű homályban egy valami biztos,- ami megtart téged,- a hited, az elszántságod, az elkötelezettséged, mert tudod, hogy jól van ez így, - most is, mint oly sokszor Isten megtart téged.
Haladj csak tovább előre az úton, ne hagyd, hogy elvegyék tőled az álmaidat!
Ne hagyd, hogy bárki megkérdőjelezze azt a belső meggyőződést ami benned él!
Ne hagyd, hogy bárki is elvegye, kioltsa azt az élő Fényt amely benned él!
Új Hajnal kezdetéhez érkeztünk, már semmi sem az ami volt.
Mi akik együtt haladtunk a változással, mi sem vagyunk már ugyanazok, mint akik voltunk.
Mélyülj el Önmagad fényében, s hagyd, hogy az isteni vezessen!
Áldás legyen kísérőd az utadon!
Szokolai-Lendvai Katalin