Csontasszony,- Az Élet most arra hív, hogy szembesülj Önmagad csupasz lényével.

 

2025. Fergeteg havának 20.-ik napján.

Álomidőben vagyunk.....Jobb esetben magunkat álmodjuk újra, magunk mögött hagyva mindazt ami nem mi vagyunk....

Hideg van kint, Csontasszony érezteti jelenlétét, az erdőben eltöltött idő alatt szinte a csontjainkig hatol a hideg.  A természet is összehúzza magát, mint mi magunkon a kabátot.
Csontasszony rideg és néha kegyetlen valósággal szembesít, leszedi rólad mindazt ami nem te vagy, csak próbálkoztál valakivé válni, de egy idő után már hiába akartad, nem tudtál önazonosságot alkotni vele.
Egy másik térbe emel át, s szó szerint a csontjaidra szed szét, hogy aztán egy kis elmélkedés után újra összerakhasd magad, s a megújult Önmagad légy.
Elgondolkodj életed értelmén, a valóságán és azután továbblépj.
Szembesít azzal, hogy ki vagy te és mit is akarsz az élettől....mi az amit a jelenben még mindig magadban cipelsz, pedig már rég nincs jogosultsága az életedben, csak te adsz neki tartalmat és teszed élővé.
Az Élet most arra hív, hogy szembesülj Önmagad csupasz lényével.
Csupaszítsd le magad Önmagad előtt, és csontig hatóan nézz szembe magaddal.
Ki vagy te és mit képviselsz?
Mi dolgod van ebben a világban?
Nem biztos, hogy a kérdés feltevése pillanatában meg is érkezik a válasz, de elindítottál vele egy folyamatot, amely közelebb visz Önmagadhoz, való, igaz Lényedhez.
Önmagunkkal a szembenézés nem mindig a legkellemesebb folyamat, mert felfedi azon részeinket, melyek még árnyékként élnek bennünk.
S ez az árnyék megmutathatja Önmaga megtagadott, felválalatlan részét.
Megmutathatja a félelmeidet, a még mélyen ülő sérüléseidet.
Önmagad árnyékában élni nem kellemes dolog, éppen ezért az Élet hív, hogy fényesítsd át magad.
Töltsd meg fénnyel Önmagad fénytelen részeit, szabadítsd fel magad,- rakd le a terheidet, s vállald fel igaz Önmagad!
Lehet, hogy e sorok hallatán fázósan összehúzod a kabátot magadon, legyintesz egyet, s továbbmész....
Elmerülsz a jó meleg kuckód biztonságos meleg ölelésében, s legyintesz egyet,- majd,- ráérek még erre...De az idő elszalad, s új idők jönnek, a változás már itt van, s erősen kopogtat az ajtódon,- hív, hogy ülj fel a hullámára, s Önmagad légy.
Vess le mindent amit eddig magadban, magadon cipeltél s nem a tiéd.
Engedd, hogy új tüzek gyúljanak benned, elégessék a régit, és Főnixmadárként feltámadjon az igaz, való Éned, aki Eredendően te magad vagy!
Áldás legyen ezen az utazáson!
Áhimré,-Szokolai-Lendvai Katalin