Végső összegzés

 

Végső összegzésnél, lezárásnál tartunk.

Életünk olyan szakaszához értünk, - melyben a múltból hozott korlátoknak, a visszafogó tényezőknek végleg búcsút inthetünk. Végleg megválhatunk mindattól, ami az előrehaladásunkat, a jobbításunkat, megújulásunkat korlátozza.

Ezek a dolgok mélyebben húzódnak meg mint azt gondolnánk. Mivel a felszínt már „letakarítottuk”, szabaddá tettük, ezért most még mélyebbre kell merítkeznünk.

A változás ilyen jellegű folyamata ebben az időszakban nagyon erősen itt van.

Készen kell állnunk a kiteljesedésre, a teljes megújulásra. De mindezt csak akkor tehetjük meg,- ha megválunk azoktól a bevett, demagóg, ránk erőltetett, régi rendszer által tanított és megszabott mintáktól, ami eddig megkövetelte tőlünk, hogy olyan szabályokat állítsunk fel magunkban és az részünket alkossa, (még ha a legcsekélyebb mértékben is tette),- ami gátat szab a megújulásunknak, kiteljesedésünknek.

Egy teljes szellemi megújulásnak kell létrejönnie bennünk.

A korlátozó múltunk hozadékát most már teljes egészében illik lezárnunk.

Átértékelni magunkban, mi az ami előrevitt, mi az ami hátráltató tényezőként jelentkezett az életünkben.

Mi az amiből tapasztaltunk, amitől lélekben, szellemben fejlődtünk, előre haladtunk.

Utunk és egyben életünk jelentős szakaszát zárjuk le sokan ebben az időszakban, ebben a fennálló folyamatban. Mindezt pedig azért tesszük meg, hogy az ÚJAT magunkba tudjuk kellőképpen fogadni.

A lezárást, a régitől elbúcsúzást pedig csak úgy tudjuk megtenni, ha magunkba nézünk.

Lélekszinten ez általában nem a legkellemesebb dolgok közé tartozik.

Azt hiszem, hogy kevés az az ember, akinek ne lettek volna visszatérő problémái, amin teljes erőbedobással dolgozott, de ha őszintén magába néz, még mindig megtalálja a hozzákapcsolódó lenyomatokat, kódokat.

Ezek a tényezők az élet minden területéről visszahathatnak ránk.

Kezdődhetett már a fogantatásunkkal, megszületésünkkel, gyermekkorral, serdülőkorral,- bizonyos szituációk megélésével, melyek számunkra nem a legkedvezőbben alakultak, sőt számos sebet is ejtettek lelkünkben. Elvárások, társadalmi beidegződések, viselkedési kódexek illemszabályok közé szorítva, de azt hiszem nem kell a felsorolást folytatnom,- tudjuk miről van szó.

Mindenképpen azt tudom tanácsolni, hogy a MAGunkban nézésnél, a belső hangra, a belső vezettetésre figyeljünk. Ne engedjük, hogy külső hatások elvonják a figyelmünket, ezért mikor neki állunk feltárni belső lényünket, legelső dolgunk legyen, hogy kérjük meg magunkra az Isteni Védelmet. Majd kérjük a belső mesterünk, az Isteni Énünk, Krisztus, Földanya, és a Krisztusi Szívgyógyító Angyalok segítségét.

Minderre az elmélyülésre azért van szükség, mert ha felszínesen kezeljük a dolgot, könnyen előfordulhat, hogy csak az anyagi élethez kapcsolódó hiányosságok, problémák merülnek fel bennünk. Ami valójában természetes, hisz ezen a szinten éljük az életünket.

Ez lesz a legelső réteg amivel találkozunk ha elkezdjük a munkát. De ahogy áttörjük magunkban a rétegeket, és egyre mélyebben haladunk a MAG felé, egyre inkább a lelki hiányosságok, a lelki problémák kerülnek a felszínre.

Arra kérlek, vizsgáld át őket alaposan, szentelj neki megfelelő időt.

Nagyon fontos, hogy ezt most megtedd. Jusson eszedbe, hogy ez a végső lezárás, és ha jól most csinálod, akkor többet már nincs dolgod vele.

Pl;- Vizsgáld meg a benned felmerülő hiányosságok eredetét. Nézd meg tudsz-e rajta változtatni.

Tudsz-e tenni valamit annak érdekében, hogy a benned lévő hiány helyét átvegye a teljesség?

Alaposan vizsgáld meg a helyzetet. Mondok egy példát felmerülő lehetőségképpen,- gyerekkorodban megélt szeretethiány jöhet felszínre benned, ami végig kísérte szinte az egész életedet.

Lehet, hogy most, és életed különböző szakaszaiban ezt nem érzékelted, de valójában különböző történések, szituációk hatására ez a kód „bekapcsolhat, beindulhat”, megjelenhet az életedben, és akkor nem tudsz mit kezdeni vele. A legjobban kezelni úgy tudod, ha gondosan megvizsgálod magad, mi a gyökere a történetnek.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a szülőktől jövő megnyilvánulásokat sok esetben a magunkénak tekintettük, aztán az évek során beforrasztottuk magunkba, és úgy működtettük, mintha a miénk volna.

Munkám során számtalan esetben találkoztam ezzel a tényezővel. Az anya félelmei, negatív érzései, gondolatai és kétségei már várandóssága alatt „átíródnak” magzatába.

Általában ez a magzati életben a fény hiányát jelenti. Az első szakaszban a magzat ösztönösen hárítja a dolgot, hisz a Fényből, az Egységből, a Teljességből, a Szeretetből jött. De az impulzusok olyan sűrűn, és olyan hatásfokkal hatnak rá, hogy végül is átveszi az anya negatív rezgését, mert hisz folyamatosan abban a közegben, abban a rezgésminőségben tartózkodik.

Tehát itt már a fény hiányát láthatjuk a történésben.

Ez a megélés a gyermek egész életére hatással lehet, hisz ezt a kódot viszi tovább, működteti, mintha az övé volna, valójában azonosult vele.

Ha ez a példa (szeretethiány) esetünkben is felmerülne, gondosan vizsgáljuk meg az eredetét.

A szeretethiánynak további lépcsőfokai vannak,- mert ha az anya, a szülő, nem tudta elfogadni gyermekét, vagy éppen nem várta megfelelően az érkezését, stb…akkor mindez kialakíthat bennünk egy olyan kódot, amivel saját magunkat bélyegezzük meg,- nem szeretjük magunkat, nem tartjuk magunkat szeretetre méltónak. És mindezt azért mert a szülő, vagy akár a külvilág, (óvodában, iskolában eltöltött évek, amelyek hasonló szituációhoz vezettek), azt tükrözték vissza bennünk, hogy nem vagyunk szeretetre méltóak.

Próbáljuk mindezt megfelelően a helyén kezelni. De mielőtt még elmélyülnék a szeretethiány témakörében (mivel ez elég gyakori előfordulás, és én most csak egy példaként alkalmaztam) menjünk, haladjunk tovább.

Ha szükségét érzed, papírra vetheted felmerülő érzéseidet.

Írd le, sorold fel mi az ami hiányként jelenik meg az életedben.

Ha leírtad, helyezkedj újra a középpontodba és próbáld megkeresni a felmerülő hiány gyökerét, eredetét.

Kérd a belső vezetődet, hogy vezessen vissza Térben és Időben oda, amikor életedben legelőször felmerült benned ez az érzés. Lehet, hogy az érzés ami felmerült benned, túlmutat ezen az életen és egy előző életedben találod magad. Minderre csak azért hívom fel a figyelmed, hogy ne lepődj meg ha esetleg ilyen dolog történne veled,- ez is benne lehet a pakliban.

A belső vezetésed megadja a választ, feltárja előtted azokat az epizódokat, amelyekből ezek az érzések keletkeztek. Kérlek benneteket, hogy menjetek bele. Engedjétek át magadatokat a megélésnek, hogy tisztában legyetek a helyzet fontosságával, és ezáltal tisztán lássátok a helyzetet. Kérlek ne tartsátok vissza magadatokat, ha feltörnek belőled az érzések, nyugodtan sírjátok ki magadatokat, hisz ez is az oldás, az elengedés részét alkotja.

Hagyjátok csak, hadd szabaduljanak fel belőletek ezek a bekötődött, régi kódok, amelyek életetekben hiányosságként, problémaként jelentkeztek.

Szeretnélek újra megkérni benneteket, hogy fokozott figyelmet szenteljetek a légzésre.

Mély belégzések,- engedjétek, hogy belélegzett fény átmossa az elengedésre váró kódokat,- a kilégzésnél pedig, szájon keresztül kifújva, engedjétek el mindazt a rossz érzést amivel szembesültetek. Többszöri alkalommal ajánlatos ezt megismételni, egészen addig, amíg már nem okoz a történés számotokra fájdalmat, kellemetlen érzést.

Rengeteg emlék van betapadva a lelkünkbe, s vannak melyek igen fájdalmasak.

Most eljött az ideje, hogy végképp elengedjük azokat, amelyek fájdalmat okoznak, és megbocsássunk a benne lévő szereplőknek, és persze saját magunknak is.

Próbáljuk megérteni, minden ami történik belőlünk ered. Általunk hívtuk életre és teremtettünk meg a körülményeket, és mindezt saját lelki fejlődésünkért, tapasztalásként állítottuk fel magunkban.

Engedjük el a múlt megkötő részeit, azt, ami nem engedi, hogy kiteljesedett életet éljünk.

Mossuk át magunkat éltető friss energiával,- minden régi, idejétmúlt, fájó történés távozzon belőlünk. Sejtszinten most sok mindent elengedhetünk, sok mindentől megszabadulhatunk.

Pl: csecsemőkori, gyermek, serdülőkori betegség kódoktól, amelyek ha életünkben nem is okoznak problémát, de lappangva bennünk vannak. Ne engedjük, hogy mindezt átvigyük az ÚJBA. Ne engedjük, hogy részünket alkossa, és újra előjöjjön.

Önmagunk elfogadása és szeretete nagyon fontos tényező.

Sok hibás kód eredeztethető abból, mikor ezek hiányosságként lépnek fel.

Felsorolnék egy- két példát: Magunkkal szemben túlzott elvárások, bizonyítani akarás, önbizalomhiány, megfelelni akarás, fájdalom, szenvedés, félelem, stb…

Ezek a kódok mind megkötnek valamit, és nem engedik, hogy a Fény és az éltető Szeretet teljes mértékben átáramoljon rajtunk keresztül.

Ezek a kódok összességében olyan mintát alkottak az életünkben, amelyeket generációkon keresztül görgettünk tovább és adtunk át születendő gyermekeinknek,- mert a sejtjeinknek emlékezete van.

Mire egy sejt elpusztul, addigra már egy másik sejtbe átörökítette a programot.

Most szakítsuk meg végleg ezt a láncolatot.

Az Új Világba már semmilyen megkötő és „fertőző” elemet ne vigyünk magunkkal.

Bocsássunk el mindezt szeretettel, köszönjük meg, hogy tapasztalat által tanulhattunk belőle, többek lettünk tőle.

Nagy a valószínűsége annak, hogy egymás után többször meg kell ismételni a gyakorlatot,- hisz amit életünkben felhalmoztunk, az egy pillanat műve alatt nem tűnik csak úgy el belőlünk. Tanácsos folyamatosan kérni az Isteni Énünket, és a Krisztusi Szívgyógyító Angyalok segítségét, hogy oldják fel bennünk ezeket a mintákat, és töltsék fel a helyét Fénnyel, olyan minőségű és mennyiségű energiával, ami szükséges a gyógyulásunkhoz, a kiteljesedésünkhöz,- ahhoz, hogy teljes értékű életet élhessünk.

Önmagunk elfogadásához mindenképpen kérjük Krisztus segítségét, és Földanya gyógyító támogatását.

Szívből küldjünk szeretetet Égi Atyánk/Anyánk és Földanyánk felé.

Ezeken a szeretetszálakon keresztül egyensúlyozzuk ki magunkat, - helyezzük középre magunkat.

Ne felejtsük el, most alakítjuk ÚJJÁ MAGunkat, és ehhez az újjászületéséhez nem kevés erőfeszítés és kitartó munka szükséges.

Szeretettel: Szokolai-Lendvai Katalin