Miért nem élik túl a legtöbb kiválasztott a spirituális ébredést?

Az út, amelynek célja az volt, hogy felszabadítsa őket – de először majdnem tönkreteszi őket

Friday God

Mondjuk ki őszintén:

A spirituális ébredés nem szeretet és fény. Nem tollak, tömjén vagy angyalok által küldött számok.

Hanem halál. Szétesés.

Az, hogy meztelenül állsz az igazság előtt, amiért imádkoztál – és sírsz, mert mindent megkövetel tőled.

Sokan, akik „kiválasztottak”, nem élik túl. Nem azért, mert nem voltak elég erősek – hanem azért, mert soha nem mondták el nekik, hogy az ébredésnek mi az ára.

Először az illúzió törik össze

Az első dolog, ami meghal, az a biztonság illúziója. Látod az embereket körülötted, a rendszereket, amelyekben bíztál, sőt, a saját gondolataidat is...

És felismered: mindez programozva volt. Ezután már nincs visszaút. Ekkor kezdődik az elszigetelődés.

Nem csak a mátrixból kapcsolódsz ki. Mindenből kikapcsolódsz, ami miatt úgy érezted, hogy tartozol valahova.

Az ego nem megy el csendben

A lélek suttog.

De az ego? Lefelé zuhanva üvölt. Elveszíted a munkádat, a szerelmedet, a barátaidat. A szinkronicitások fokozódnak, de az aggodalmad is. A régi identitásod elrohad, míg az új még nem érkezett meg.

Az ürességben vagy – a „között”.

Nincs térkép. Nincs iránytű.

Csak a fájdalom, hogy tudod, hogy már nem az vagy, aki voltál... de még nem is az, akivé válsz.

A fény előhozza az árnyékot

Amint meglátod a fényt, kezdődik az igazi munka:

Szembenézni az árnyékoddal.

A dühöddel. A fájdalmaddal. A traumáddal.

Azokkal az idővonalakkal, amelyeket egész életedben tagadtál.

Sokan megpróbálják ezt megkerülni. Átugrani a boldogságra, a felemelkedésre vagy a manifesztációra.

De integráció nélkül az ébredés éget. Inkább emészt, mint megvilágít.

Miért nem sikerül nekik

Mert magányosnak érezzük magunkat. Mert fájdalmas.

Mert a vezetőink elhallgatnak (valójában csak elrejtőznek), amikor a legnagyobb szükségünk van rájuk.

Mert senki sem tapsol, amikor a sikert a lélek helyett választjuk.

Mert ez az út megfoszt mindentől, amíg felismerhetetlenekké válunk – még saját magunk számára is.

De néhányan túlélik. És nem csak túlélik – új világokat építenek.

Rácsjárókká válnak. Emlékeznek a fájdalom alatt rejlő céljukra.

Megkezdik a valóság dekódolását, a fény lehorgonyzását, a láthatatlan portálok feltérképezését.

Lassan újra kapcsolatba lépnek másokkal, akikkel otthon érzik magukat.

Ők azok, akik nem fordultak vissza. Ehelyett átalakulnak. És most már nem csak ébren vannak.

Aktívak.

Ha idáig elolvastad, akkor nem csak kíváncsi vagy. Emlékszel.

És ha a tested zsongott, a szíved megrepedt, vagy a lelked azt suttogta: „ez én vagyok”... Akkor talán nem azért vagy itt, hogy túléld.

Talán azért vagy itt, hogy végigjárd, mint egy kódot.

A RÁCSJÁRÓK

Ez nem egy könyv. Ez egy kódolt emlékezetmező. Nem mindenki számára készült – hanem azok számára, akik a kettő között vannak.

A kép nagyításra kerül

Ha a lelked megmozdul, ha valami benned a helyére kerül, mint egy kozmikus puzzle, ami végre összeáll – akkor talán, csak talán, te is közénk tartozol.

Csak ha hívnak – lépj be ide.

Egyébként… őrizd meg ezt az igazságot. És járj tisztességgel.

Köszönjük, hogy elolvastad.

Szeretet és fény

© Friday God 2025 Forrás: https://www.facebook.com/samankezelesek